Cassy Blacksmith: Te leszel a következő - értékelés
Idén év elején jelent meg Cassy Blacksmith első regénye, a Te leszel a következő c. kötet e-bookban. Műfaját tekintve krimi/thriller, de könnyedebb, ifjúsági kategóriában íródott. Azóta a nyár folyamán kiadta szintén e-bookban az írónő a következő regényét is, ami egy sorozat első része és a Totálkár címet kapta. Az alábbiakban a Te leszel a következő c. kötetről olvashattok egy rövid kis értékelést.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Obscure Valley nem egy olyan hely, ahová szívesen költözik az ember. Kígyók, krokodilok, csúszómászók… Hazel mást se szeretne jobban, mint egy kis időre eltűnni, így a szülei válása után apjával a Mississippi melletti kisvárosba költözik.
Hazel arra vágyik, hogy normális, nyugodt életet éljen.
De nincs biztonságban.
Mert ott van Gail Huber.
Gail Huber vonzó. Gail Huber veszélyes.
Gail Huber megölte a szüleit.
És Gail Huber le sem száll Hazelről.
A közeli Baton Rouge-ban két fiatal tűnt el, holttestüket meggyalázva nyilvános helyen hagyták. Obscure Valley-ben mindenki meg van győződve róla, ki tette. Ám Hazel kitart álláspontja mellett, hogy Gail ártatlan, egészen addig, míg az egyik osztálytársukat holtan találják a közeli mocsárban. Mert minden nyom arra utal, hogy Gail követte el a szörnyű gyilkosságot.
Aztán valaki egymás után mészárolja le a kisváros diákjait…
A Te leszel a következő c. kötet borítója mellett nem bírok elmenni szó nélkül; számomra szerelem lett első pillantásra. Nagyon sejtelmes és misztikus benyomást kelt ez a ködös tájkép a közepén egy elhagyatott házzal. A címben lévő rózsaszín szín mégis ellensúlyozza a komorságot, visz egy kis színt, egy kis életet a borítóba.
https://www.instagram.com/p/CgoKDRHI9AS/?utm_source=ig_web_copy_link
A kötet eleje elég lassan indult be, amíg az írónő a háttértörténetet igyekezett kiépíteni, addig nem sok izgalmas dolog történt. Ezt a bevezető részt én egy kicsit lejjebb faragtam volna, pláne, hogy a regény teljes hossza 504 oldal, szóval bőven maradt volna még történés benne úgy is. A bevezető rész után viszont nagyon gyorsan felpörögtek az események és onnantól kezdve szinte letenni se tudtam a kötetet, annyira magába szippantott. Nagyon szép és részletes kidolgozást kapott a történet, a felépítés és az információcsepegtetés egyaránt nagyon tetszett nekem.
A főszereplők közül Gail karaktere lett számomra a legszimpatikusabb. Ő testesíti meg a fekete bárány szerepét a helyi kisvárosban, minden rossz dologért őt okolják, holott egy érző szívű srácnak ismerhettem meg őt a kötet lapjain. Egyedül Hazel áll ki mellette, aki újonnan költözött a kisvárosba és nem hisz a szóbeszédeknek és a pletykáknak, hanem igyekszik a saját megérzései alapján dönteni és ad egy esélyt a fiúnak, hogy megmutathassa, ki is ő valójában.
A történet középpontjában a tiniket célzó gyilkosságok állnak, amik egyre jobban megszaporodnak, miután Hazel a városba költözik az édesapjával. A krimi könyvekhez hűen kapunk több lehetséges elkövetőt is, akiket az író különböző elcsepegtetett információkkal próbál "besározni", de tekintve, hogy mindig a legártatlanabbnak tűnő karakter szokott a gyilkos lenni, így próbáltam rájönni, ki állhat a bűntettek mögött, de az írónő annyira jól dolgozta ki a cselekményt, hogy nem sikerült rájönnöm egészen addig, amíg Hazel kezébe nem került az utolsó hiányzó kirakós, amivel összeállt végre a teljes kép.
Nagyon bízom benne, hogy olvashatok még hasonlóan jó kis krimi regényeket Cassie-től, mert egyszerűen elvarázsolt engem a stílusa.
Értékelésem: 10/10
Kedvcsináló idézetek:
– Azért ennyi idősen illene fejben számolnod.
Bárgyún pislogtam rá, amikor rámutatott a tenyeremre, amin hat kis vonal jelezte megpróbáltatásaim sorát.
Piruló arccal ledörzsöltem a tintát.
– Ha-ha… – krákogtam. – Tökéletesen számolok fejben. Osztályelső voltam matekból… – Minden bizonnyal tökfejnek hangoztattam ezzel a kijelentésemmel, amivel nemigen nyűgözhetek le egy ilyen srácot. Ráadásul nem nehéz osztályelsőnek lenni egy olyan csoportban, ahol az ember színészek és zenészek gyerekeivel tanul együtt, akiket nem köt le a trigonometria vagy a mértan.
– Akkor mit jelent? Ennyi embert akarsz kinyírni már az első napon? – nevetett fel könnyedén. – Nos ez cseppet sem lepne meg.♦♦♦
– Szerinted, mi a normális? Hogyan határozod meg, hogy valaki normális vagy sem?
– Például, hogy nem úgy viselkedik, mint Bianca. Hogy nem keveredik össze gyanús alakokkal. Tudod, elővigyázatos és ép ésszel gondolkodik.
– Vagy úgy cselekszik, ahogy mások elvárják tőle. Szerepet játszik? Tökéletesnek mutatja magát?♦♦♦
– Ha valaki keresne, nem vagyok itthon. – Apa fél lábbal már a küszöbön ácsorgott. – Ha jönne az adóhatóság mondd, hogy Korzikán vagyok, de szívélyesen kínáld meg őket kávéval, nehogy lefoglaljanak valamit.
♦♦♦
– Ha nincs gyilkos, attól még elüthetnek az úton, vagy karambolozhatok – vetettem fel, amikor már csukta be az ajtót, de ahogy ezt meghallotta, hátranézett a válla fölött, és bosszú ábrázattal méregetett.
– Ne akard, hogy örökre szobafogságba ítéljelek!
Bűnbánó képet vágtam.
– Bocs, apa.
– Jó kislány. Akkor otthon találkozunk!
