Lis Ohtears: Örvény - értékelés

Átdolgozott kiadás

Az a megtiszteltetés ért, hogy Lis Ohtears felkért a második, átdolgozott kiadású Örvény kötet előolvasására, amit nagyon szívesen el is vállaltam. Volt szerencsém olvasni az eredeti verziót is, így nem érhet senkit sem meglepetésként, hogy ez is nagyon tetszett, de nézzük kicsit bővebben!

covers_699494_1.jpg

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

Szofi és Derm története

Voltaképpen az életem a feje tetejére állt…
Mindez egy átlagosnak tervezett nyaralás során történt. Mondanom sem kell, nem számítottam arra, hogy egy mítikus lény – egy sellő! – ejt rabul, miközben nyugisan lubickolok a Balaton vizében.
És ha ez önmagában még nem elég hajmeresztő, nem egy átlagos habfiú szemelt ki magának, hanem egyenesen egy herceg!
Noha minden porcikám tudja, hogy nem helyes vonzódnom hozzá, mégsem tudok megálljt parancsolni az érzéseimnek – amit természetesen hülye lennék bevallani bárkinek is…
Egyetlen dolgot kell szem előtt tartanom: kiutat találni ebből az átkozott tündérmeséből.

Az egész atlantiszi hierarchia és világ felépítése nagyon tetszett nekem. Nagyon kevés sellőkről szóló könyv van, így külön öröm, hogy ez a kötet róluk szól és elmerülhetünk egy kicsit a Balaton vizében, illetve annak a túloldalán lévő Atlantiszban és a Kristály palota hierarchikus rendszerében. 

Derm számomra már az eredeti verzióban is nagyon nagy kedvenc lett, annyira aranyos volt végig Szofival [persze azt leszámítva, hogy "rabul ejti a lányt".] Ebben az átdolgozott kiadásban pedig még inkább magával ragadott, tekintve, hogy kaptak pár plusz jelenetet is a lánnyal közösen, amik még inkább elmélyítették a történetet és kettejük kapcsolatát.

Szofi pedig... a Dermmel szembeni ellenállásával, örökös beszólogatásaival nagyon humorossá tette az egész kötetet. Nagyon jókat tudtam nevetni a közös jeleneteiken, illetve Derm reakcióin is. Számomra abszolút hozta a szórakoztató, humoros kötetektől elvárt szintet.

A kötet végén volt egy óriási nagy csavar, aminek Lexhez is köze volt. Persze egy könyv sem állná meg a helyét bonyodalmak és csavarok nélkül, amiből az Örvényben sincs hiány. Lex a másik királyság hercege, aki egy undok, kiállhatatlan alak, legalábbis első ránézésre nem állapíthatunk meg ennél többet róla. De a kötet végére kiderül egy-két dolog az ő múltjából, ami miatt azt érezhetjük, hogy talán ő is más ember lenne, ha a múltja más lett volna. 

280360432_139069865369767_9052480986518462612_n.jpg

https://www.instagram.com/p/Cdldy9JIrwm/?utm_source=ig_web_copy_link

Szóval összességében: már az eredeti verzió sem volt rossz, na de ez a kötet határozottan felülmúlta az első verziót, úgyhogy szerintem teljes mértékben megérte átírni a kötetet. Nagyon reménykedem benne, hogy sok ehhez hasonló történetet olvashatok még Lis írónőtől. 

Az írónővel korábban készített interjút itt olvashatjátok.

Az Örvény átdolgozott kiadása várhatóan június 17-én fog majd megjelenni, itt tudjátok előrendelni.

Értékelésem: 10/10

Kedvcsináló idézetek:

Végül új hobbim lett: az erkélyről való bámészkodás, amitől úgy éreztem magam, mintha valami kukkoló, pletykák után kutató nyugdíjas lettem volna. Csakhogy itt még pletykák sem voltak azon kívül, hogy az egyik pufi hal majdnem karambolozott a másikkal. Mindenesetre a halak egészen szórakoztatóak voltak.

♦♦♦

– Előbb hiányozna egy csótány, mint te.
– Csótány? – nézett rám zavartan.
– Itt nincsenek? – lepődtem meg, mire Derm tagadón ingatta a fejét. Kénytelen voltam elmagyarázni, hogy megértse a sértésem erősségét. – Az egy nagyon ocsmány bogár, amit senki sem szeret és ha valahol feltűnnek, leütik őket egy méretes papuccsal, hogy végezzenek velük.
Ajka enyhén elnyílt, ahogy tudatosultak benne a hallottak.
– Nagyon kis kitartó dögök, elvileg még azt is túlélik, ha levágják a fejüket – tettem még hozzá.
– Ez nem is hangzik olyan rosszul – vigyorodott el a herceg.
– Nem hallottad a papucsos részt? – húztam össze a szemem.
– Szóval szeretnél leütni egy méretes papuccsal, mi?
– Megteszi egy váza is és megelégszem azzal, ha fáj – mosolyodtam el már pusztán a gondolatára is. Derm enyhén megrázta a fejét, de az ő ajkán is mosoly játszott.
– Ezek után meg sem érdemled az ajándékom.

♦♦♦

Elrobogtam mellette, megfogtam az egyik párnát és azzal kezdtem püfölni.
– El sem hiszem, hogy ezt tetted! – visítottam. A párna nem volt elég kemény. Sürgősen szükségem lett volna valami komolyabbra, mondjuk egy ezer oldalas enciklopédiára.

♦♦♦

 Nem lehetsz rám örökké mérges.
– Tényleg? Tégy próbára! – morogtam vissza és elfordultam, hogy még az arcára se kelljen ránéznem.

♦♦♦

– Akkor most mit érzel? – kérdezte mögém lépve, tenyerét a két vállamra simítva. Ajka csábító mosolyra görbült és pajkos fény villant a szemében. Piszok! Itt flörtölget velem, amikor minden mozdulatunkat figyelik.
– Azt nem tudom én mit érzek, de ha nem mész arrébb, akkor te fájdalmat fogsz, ugyanis orrba nyomlak – mosolyodtam el negédesen, erre elnevette magát.