Te birtoklod az erőt? ♦ Robert MacLeod: A végső erő (Omega 1.) - értékelés
2021 év végén jelent meg Robert MacLeod első regénye, A végső erő. Molyon jött szembe velem a kötet borítója, ami felkeltette a figyelmemet a könyv iránt, szerintem elég jó grafikát kapott, bár nagyon Star Wars-os beütése lett. Alapjáraton szeretem a sci-fiket, úgyhogy nagyon reméltem, hogy ez a kötet is tetszeni fog majd.
Figyelem! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Hunyd le a szemed, és képzeld el, hogy megkapod életed legnagyobb ajándékát!
Majd rögtön ezután egy olyan tragédiát, ami alapjaiban megrengeti a létezésed!
Te hogyan éreznéd magad?
Dante, az öntörvényű, de jószívű ifjú sosem látott erő birtokába kerül. Ez a hatalom azonban sokszor össze keveredik a lelkét mardosó haraggal.
Igazságosztó harcai közben egy olyan földöntúli világba csöppen, ahol nem az ember a legkegyetlenebb faj, és kiderül, az ereje mit sem ér, ha önmagán kívül másokra is vigyáznia kell.
Mire vársz még?
Vesd bele magad az Omega trilógia első kötetének fantasztikus világába, és tapasztald meg minden porcikádban, a végső erőt!
A borító alapján én űrutazásra és földönkívüliekre számítottam, de nem ezen volt a fő hangsúly a kötetben, hanem azon, hogyan vált Omegává egy hétköznapi fiatal srác, és mihez kezdett az így nyert erővel. Sajnos űrutazásról és idegen bolygókról egyáltalán nem esett szó a kötetben, idegen lényekkel is csak minimálisan találkozhattunk.
A kötet eleje egész jól indult, fel is keltette a figyelmemet, hogy vajon mik jönnek majd még a későbbiekben, de aztán volt egy nagyon nagy kihagyás a cselekményben. 5 év elteltével olvashattunk újabb eseményeket Omegáról, ami nekem egyrészt nagyon hirtelen váltás volt, másrészt pedig az 5 évvel későbbi fejezetek mind stílusban, mind történetben teljesen mások voltak, mint az előtte lévő fejezetek. Úgy éreztem, mintha két teljesen különböző ötletet próbált volna összegyúrni a kötetben a szerző.
https://www.instagram.com/p/Cb0g-kWg0Ks/?utm_source=ig_web_copy_link
Egy hirtelen "elragadtatás" miatt egy idegen bolygóra kerül Omega sokadmagával, ahol a földönkívüliek egy csomó kihívás elé állítják az embereket. Megtudhatjuk tőlük, hogy milyen gonosz tervek motiválják őket arra, hogy így kísérletezzenek azzal, milyen nyomásra milyen módon reagálnak az emberek. Sok veszedelmes lénnyel kell megküzdeniük az életben maradásért és sajnos nem maradnak sokan életben közülük. Egy idő után már untam kicsit ezeket a részeket, küldetésről küldetésre ugyanaz volt a séma: beérnek egy új "körzetbe", ahol már azt hitték, nyugtuk lesz, aztán jönnek a lények, lekaszabolnak közülük sokakat, hogy aztán megmenekülhessen a maradék ember és kezdődhessen elölről az egész.
Szerencsére a fogalmazásmóddal nem volt gond, szépen, választékosan került leírásra minden. Sok olyan magyar szerző könyvével találkoztam már, amiknél az alapvető fogalmazásmódbeli készségek is hiányoztak, szóval már ennek is örülni kell. Számomra nem volt olyan rossz ez a kötet, lehetett volna jobb és izgalmasabb is, de az éles váltást leszámítva nagy hibákat nem fedeztem fel benne.
Értékelésem: 8/10
Kedvcsináló idézetek:
Még mindig szerette a feleségét, igaz Teresa fiatalsága már megkopott, haja szürkévé fakult, bőre kissé megereszkedett, de Tim sosem ezt látta. Csak a nőt, akit szeretett, immáron negyven éve.
– Tudod, Dante, furcsa ez az élet. Amikor azt hiszed, már mindent láttál, és mindent átéltél… akkor eléd tárul valami olyasmi, amiről addig fogalmad sem volt, hogy egyáltalán létezik.
