Egészen addig még csak nem is hallottam a kötetről, amíg molyon szembe nem jött velem és egyből azt éreztem, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell. A címe fogott meg igazán, egy humoros, könnyed, laza regényt vártam tőle. Na de hogy milyen is volt igazából? Lejjebb görgetve megtudhatjátok.

Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Őszintén bevallom, nem azt kaptam, amire számítottam. Kikapcsolódásra, ellazulásra, vicces történetre vártam, ezzel szemben kaptam egy olyan regényt, amiben az idegesítő főszereplő nők még idegesítőbb férfi karaktereikkel való kapcsolatait mutatják be, de nem a megszokott módon, hanem teljesen abszurd stílusban. Nekem a könyv teljes hangulata nem jött be, a főszereplő Borinak, akinek a szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, nagyon idegesítő stílusa volt, sokszor éreztem azt, hogy egy fejezet után le kell raknom egy kis szusszanásnyi időre a könyvet, hogy újabb erőt tudjak összegyűjteni a folytatásához. 

A kötet eleje bemutatja a négy főszereplőt, akikről a fülszövegben is olvashatunk: Borit, Pannit, Rékát és Dorkát. Nem is tudom, melyik volt a legidegesítőbb négyük közül,  a tökéletesmániás és ezáltal mindenki mást lenéző Panni, a folyamatosan öngyilkossággal fenyegetőző Réka, a fiús, "majd én jól megmondom mindenkinek a magamét" Dorka vagy Bori, akit még csak jellemezni se tudnék, csak annyival, hogy idegesítő volt.

A sztori úgy kezdődött, hogy ők négyen elmentek Horvátországba nyaralni, ekkor még azt hittem, hogy na ebből még valami jó is kisülhet, de sajnos nem így lett. Az ottani apartmanjukban találták meg Bori dédijének a titkos, elrejtett kis szobáját, amiben rábukkantak a Kódra, azaz egy útmutatóra, ami a férfiak megnyerését tartalmazza születési hónapok szerinti bontásban.

Azt hozzáteszem, hogy én ebben alapjáraton nem hiszek, csak azért, mert ugyanabban a hónapban született két férfi, még közel sem lesznek azonos stílusúak, pláne nem lehet ugyanazokkal a praktikákkal tőrbe csalni őket. Mondjuk ez utóbbit én alapból nem is értem.

Van egy adott személyisége a lányoknak, de más emberré akarnak válni csak azért, hogy a Kódban olvasottak alapján megnyerjék maguknak a kiszemelt férfiakat. Két lehetőség van, ha valami csoda folytán működik is a dolog: vagy rövid távon sikerül hozniuk a Kódban leírtakat és utána még nagyobb lesz a csalódás, vagy pedig egész életükben játszhatják egy olyan ember szerepét a lányok, akik nem is azonosak önmagukkal.

Ez csak az én szerény véleményem, de ha egy férfival nem passzol össze egy nő, akkor azt el kell engedni, nem kell megváltozni azért, hogy felkeltsük a figyelmét, és most olyan dolgokra gondolok, hogy ha alapjáraton nem szeretünk pl. egy bizonyos hobbit, ne kezdjünk el érdeklődést mutatni iránta, ha amúgy ki nem állhatjuk. Nem passzol mindenki mindenkihez, ezzel nincs is semmi baj, tovább kell keresgélni. Na de főszereplőink nem így gondolkodnak és a Kódnak a hatására kezdik el behálózni a férfiakat, több-kevesebb sikerrel.

Maga az elgondolás szerintem nem lenne rossz, ha humoros stílusban íródott volna az egész könyv és jókat lehetett volna nevetni rajta, hisz pont feltöltődéshez választottam ezt az irományt, de ilyen idegesítő stílusban azt az egy-két erőltetett poént se tudtam igazán élvezni, amik feltűntek a lapokon. 

Nagyon drasztikus élmény volt számomra ez a kötet, tömény hiszti, férfiak kibeszélése egymás között, nagyon nem az én világom, sajnálom, hogy ekkorát kellett csalódnom benne.

Értékelésem: 4/10

Idézetek:

Engem kicsi lánykorom óta, kábé hatodiktól, roppantul érdekelnek a férfiak és nem is szégyellem ezt. Réka viszont úgy csinál, mint aki nem szívesen foglalkozna velük, mivel ő velem ellentétben restelli ezt a dolgot. Csakhogy én tudom, hogy kamuzik, neki is folyton rajtuk jár az esze. Ahogy a másik két lányé, Dorkáé és Pannié is. Nem állítom, hogy unom ezeket a terjengős pasisztorikat, amelyekkel aztán egymást zsibbasztjuk (mert ki mást?). Na jó, a sajátjaimat kicsit unom. A három legjobb barátnőm történeteit viszont kevésbé. Végül is minden fickó más, máshogy hülye, máshogy szemét, máshogy kétségbeejtő és máshogy kiismerhetetlen. Szóval minden ilyen történetből tanulok valami újat.

 

– […] Egy szobát találtam a villában.
– A házakban általában akadnak szobák, nem is egy, ez az élet rendje, kislányom. – Anyám vicces asszony, legalábbis azt képzeli magáról.
– Nem, nem, ez egy titkos szoba, benne volt a szekrényben.
– A szekrényben. Szoba. Jól vagy? Nem szoktak manapság titkos szobák lenni szekrényekben.
– Oké, nem benne, hanem mögötte. […]
– Jézusom! De mégis, hogy a fenébe kerültél be oda?
– Egy poloskát ütöttem le, úgy.

 

– De gáz vagyok, hogy felnőttként a csóró anyám kell, hogy támogasson.
– Tényleg gáz vagy, kislányom, és én tényleg elég csóró, de akkor is adok egy kis pénzt.

 

Mert Szabó ügyes. Meg tud csinálni minden zárat, csöpögő csapot, ő a két lábon járó csőgörény, amikor dugulás van, és bármely kitörött mozaikdarabot is beragaszt: arany keze van.

 

– Te sem tudsz főzni, hagyjál már! A te unalomtűrő képességeddel valami elsózott lötty lenne a végeredmény, benne pár kemény hússal, és rosszul pucolt zöldségekkel.