Verseskötetről mindig nehezen alkotok véleményt, mert nagyon kevés olyan vers van, ami igazán megérint engem, aminél úgy érzem, hogy tényleg nekem szólna. Legutóbb az Amikor a hercegnő menti meg önmagát c. verseskötethez volt szerencsém, ami a kedvencemmé vált, de ezáltal olyan magasra tette a lécet, hogy a többi verseskötettől is hasonlóan mély gondolatokat várok. Ebben a bejegyzésben az elmúlt időszakban általam olvasott két verseskötetet szeretném kicsit bemutatni nektek pár idézet által: Atticus: Szeresd szabadon! és Rupi Kaur: Tej és méz c. köteteit. Ez utóbbi már újraolvasás volt nekem.

Atticus kötete számomra nem lett kiemelkedő, nem tudnék egy olyan verset se kiemelni, ami igazán mélyen megérintett, de ettől függetlenül volt pár olyan vers a kötetben, ami nagyon tanulságos volt.

Hoztam nektek pár idézetet a könyvből, amik szerintem a jobbak közé tartoztak, hátha kedvet kaptok általa a kötet olvasásához.

Beengedlek téged a szívembe,
de töröld le a lábad, mielőtt belépsz!

Ne aggódj - 
látod,
valaki számára
te vagy a csoda.

- Ha a világ minden kincse az enyém lenne,
követném az álmaimat,
játszanék a gyermekeimmel,
és a feleségemmel tölteném az időm.
- Ez nem így van
- felelte az öreg.
- Ha követnéd az álmaidat, 
játszanál a gyermekeiddel,
és a feleségeddel töltenéd az időd,
akkor a világ minden kincse a tiéd lenne.

 

Gazdag akart lenni,
és jót mutatott a jachton,
de én olyan lányt akartam,
aki a tábortűz fényénél mutat jól,
és a szeplői, akár a szikrák,
be-beragyogják
a hamuszürke égboltot.

Ő is csak egy összetört porcelánbaba volt,
és olyan fiúról álmodozott, akinél van ragasztó.

Megjárta a poklot,
de a démonait senki sem látta,
csak azt az arcot,
ami legyőzte őket.

Nem lovagra várt ő - 
hanem kardra.

Ebben rejlett az ő varázsereje -
mindig látta
a naplementét,
még a
legsötétebb napokon is.

Mindig 
sugárzik
valami halvány fény
azokból,
akik megjárták 
a sötétséget.

Rupi Kaur-tól eddig az összes magyarul megjelent verseskötetet olvastam, engem ezek a versek se fogtak meg igazán, de bőven van mondanivalója a kötetnek: olyan súlyos témákat boncolgat, mint a feminizmus, a nők elnyomása, a nők elleni erőszak, amikre szerintem nem lehet kellőképpen felhívni a figyelmet. Kaur egy olyan országban él, ahol a nőknek szavuk sem lehet, csak egy testnek tekintik őket, amiket kényük-kedvük szerint használhatnak a férfiak, a versek zöme is erre a témára épít.

 Ebből a kötetből származó kedvcsináló idézetek:

ahányszor
azt mondod a lányodnak
hogy csak szeretetből
kiabálsz vele
arra tanítod hogy keverje össze
a haragot a kedvességgel
ami jó ötletnek tűnhet
amíg bízni nem kezd azokban
a férfiakban akik bántják
mert annyira olyanok
mint te


ki hitette
el veled
hogy valaki másnak
kell teljessé tennie téged
amikor mások legfeljebb kiegészíthetnek


bocsánatot szeretnék kérni minden nőtől
akit előbb mondtam csinosnak
mint okosnak vagy bátornak
sajnálom amiért úgy tettem mintha
igazi büszkeségre legfőképpen ez az
egyszerű veled született valami adhatna okot amikor
a szellemed hegyeket roppantott össze
mostantól olyanokat mondok hogy
erős vagy esetleg különleges vagy
nem azért mert nem talállak csinosnak
hanem mert sokkal több vagy annál


némelyik ember
olyan keserű
velük kell
a legkedvesebbnek lenned


a legfontosabb szeretni
az egyetlen amihez igazán értesz
mindent összevetve ez az egész
semmit sem jelent
ez az oldal
ahol ülsz
a diplomád
a munennyire mélyen szeretted
hogyan érintettél meg másokat körülötted
mennyit adtál nekik

leginkább az borzaszt el hogy
habszó szájjal irigykedünk
mások sikerére
de megkönnyebbülten sóhajtunk
ha elbuknak
a küzdelem hogy
örüljünk egymásnak
a legnehezebb lépés afelé
hogy emberek legyünk

Ha esetleg úgy döntötök, hogy elolvassátok, vagy ha már olvastátok korábban valamelyiket, akkor kíváncsi lennék a ti véleményetekre is, hogy hogy tetszett nektek, illetve hogy mely versek lettek a kedvenceitek belőlük. Az oldalsávban található linkek bármelyikén elértek: moly profil, insta profil, facebook oldal és facebook csoport.