Kevés Stephen King kötethez volt eddig szerencsém, mert nagyon ritkán olvasok horrort. De amikor King Az írásról c. kötetét olvastam, kedvet kaptam a Carrie-hez, ugyanis kifejt pár jelenetet a könyvből és a megszületésének a körülményeit is leírja, amivel sikerült felkeltenie az érdeklődésemet.

 Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Carrie gyermekkora nem volt könnyű, az osztálytársai is folyamatosan bántalmazták, megalázták, lenézték őt, de ehhez még az is hozzájött, hogy az édesanyja fizikailag is bántalmazta. Az anyja alapjáraton nem volt teljesen komplett, olyan dolgokat is bűnnek vett és Isten ellen való cselekedetnek tartott, amik amúgy nem voltak azok.

A kötet azzal indul, hogy Carrie-nek megjön az első menstruációja tornaóra után, és a zuhanyzóban mindegyik osztálytársnője tanúja lesz ennek, ki is gúnyolják őt emiatt, miközben Carrie azt sem tudta, mi történik éppen vele és attól félt, hogy elvérzik és meg fog halni. A tesitanár kimenti őt a lányok közül, de Carrie hazaérve sem lélegezhet fel. Mikor édesanyja megtudja a dolgot, megbünteti, jópár ütést is el kell szenvednie tőle a lánynak, miközben imádkozik az anyja a lelki üdvéért, mert úgy gondolja, hogy az ördögtől való dolog és Carrie tehet róla, hogy ez történt vele. Az anyja mindenkit bűnösnek tart és szinte minden létező dolgot bűnnek titulál, szerinte csak az az elfogadható, ha visszafogott, teljesen rejtőzködő életet élnek minden férfitől távol tartva magukat, sokszor ki se engedte Carriet a cellájából, voltak napok, mikor ételt se kapott egy-egy ilyen bűnnek titulált eset után.

Ezekből jól levonható a következtetés Carrie jellemére vonatkozóan: visszahúzódó, zárkózott, a szociális készségei is visszamaradottak, teljesen máshogy látja a világot, mint az osztálytársai. Vannak törekvései a szabadulásra, próbál védekezni anyja döntései ellen, de többnyire tart tőle, így inkább csak gyenge próbálkozásai vannak arra vonatkozóan, hogy kitörjön a béklyóiból. Aztán egy nap elhívják az iskolai évzáró bálra és úgy tűnik, kap egy esélyt arra, hogy befogadják őt. Azonban Chris, aki utálja Carrie-t, nagyon csúnya "merényletet" eszel ki ellensége irányába, így a bál is a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint zajlik. King-hez hűen sok a haláleset a kötetben.

Carrie jellemét nagyon sokban befolyásolta az a környezet, ahol felnőtt, illetve az iskola, ahová járt és annak tanulói. Nincs mentség azokra a bűnökre, tettekre, amiket elkövetett, de a hányattatott múltjában keresendő az az ok, amiért idáig fajultak a dolgok. Én azt vallom, hogy nagyon sokban befolyásol bennünket a környezetünk, akarva, akaratlanul nagy hatással vannak ránk a velünk történt dolgok, a minket körbevevő emberek. Ha egy olyan mérgező környezetben kellett volna felnőnünk, mint amiben Carrie-nek, szerintem nekünk se lett volna sok esélyünk normális életet élni, vagy legalábbis nagyon nagy kitartás és munka árán tudtunk volna csak beilleszkedni. Carrie sajnos egyáltalán nem tudott és elég csúfos véget ért az ő élete, amiért nagyon sajnáltam őt. Ugyanakkor a többi áldozatot is...

A kötet cselekménye számomra nem volt rémisztő egy cseppet sem, mert nem a jelenben játszódó eseményeket követhetjük nyomon, hanem sok fejezetrész a rendőrségi kihallgatásokból, feljegyzésekből vagy visszaemlékezésekből kerül ki, amik ugyan nagyon izgalmasak és kíváncsivá teszik az embert, de nem olyan rémisztő módon adják át a cselekményt, mintha éppen akkor ott lennénk az események sűrűjében. 

Az Írásról c. kötetben kifejti King, hogy honnan merített ihletet ehhez a kötethez. Akkoriban tanárként dolgozott és szemtanúja volt az iskolai kiközösítéseknek, bántalmazásoknak, amiből nagyon sok ihletet tudott meríteni. Egyik kiközösített diákjánál tett látogatása során észrevette a fájdalmakkal küszködő Krisztus keresztjét a lakókocsi falán, amiből később Carrie édesanyjának megformázásához tudott ihletet meríteni. Testközelből látta, milyen eredményei vannak a kiközösítéseknek, klikkesedéseknek, amit kisarkítva és paranormális jelenetekkel teletűzdelve ugyan, de megírt ennek a könyvnek a lapjain.

 A kötet Boszorkánylány címmel is megjelent.

Értékelésem: 10/10

Idézetek:

Mami felszisszent, mint a megperzselt macska. – Bűn! – rikoltotta. – Förtelem! – Ütni kezdte Carrie hátát, nyakát, fejét, és Carrie a cella kéken hunyorgó fénye felé tántorodott.

 

– Egyáltalán, alig akad valaki, akit foglalkoztat, hogy amit tesz, fájdalmas másoknak! Az emberek nem lesznek jobbak, legfeljebb okosabbak. Ha pedig okosabbak, ugyanúgy kihúzkodják a légy szárnyát, csak ravaszabb indokot találnak hozzá. Jó páran sajnálják Carrie White-ot – legtöbbjük lány, amin csak röhögni lehet –, de fogadok, hogy egyik se gondol bele, milyen Carrie White-nak lenni a nap minden percében.

 

– Látom a rohadtalmákat. Mindenki látni fogja. A testedet fogják nézni. Azt mondja az Írás…
– Az a mellem, Mami. Minden nőnek van.
– Vedd le azt a ruhát.
– Nem.
– Vedd le, Carrie. Lemegyünk, elégetjük a szeméthamvasztóban, utána bűnbocsánatért esedezünk. Penitenciát kérünk. – Tekintete az ijesztő elragadtatottság hevületében lobogott, mely mindig úrrá lett rajta, valahányszor a hit próbájának tekintett egy eseményt. – Nem megyek dolgozni, és te sem mész iskolába. Imádkozunk. Jelet kérünk. Térdre borulunk, és könyörgünk a megtisztulásért.
– Nem, Mami.