Egy molyos kihívás miatt vágtam bele ebbe a kötetbe, korábban még nem hallottam róla, talán nem is került volna soha sorra, ha nincs ez a kihívás. A kötet Costa Könyvdíjat nyert, emiatt kíváncsi lettem, milyen pluszt nyújthat, ami miatt díjazott lett, ugyanakkor a fülszövege nem győzött meg arról, hogy ez nekem valóban tetszeni fog. Ilyen kettős érzésekkel álltam neki a kötetnek, lentebb olvashatjátok, hogy a kötetet befejezve mi a véleményem róla.

Vigyázat, az értékelés cselekményleírást tartalmaz!

Eleanor Oliphant a fülszövegben is olvasható magányos és hányattatott életet él. Nincs senkije, csak a kollégáival van felületes kapcsolata, de a munkahelyi kérdéseket és dolgokat leszámítva velük se szokott beszélgetésbe elegyedni. Amint kiteszi a lábát az iroda ajtaján, onnantól kezdve csak a boltban köszön az eladóknak, ennyi emberi kommunikáció éri csak egészen addig, míg a következő munkanapon be nem lép újra az iroda ajtaján. Heti egyszer beszélget csak anyukával, aki óraműpontossággal mindig hívja őt, csak azért, hogy leszólhassa, megtiporhassa, hogy az amúgy is lelkileg megtört Eleanort még inkább a földbe döngölje. Olvasás közben párszor szívesen megrángattam volna ezt a nőt, hogy ne beszéljen már így a saját lányával.

Egy nap Eleanor megpillant egy tökéletesnek tűnő zenész férfit, akivel már a közös jövőjüket kezdi el fejben szövögetni, miközben igyekszik azokra a helyekre járni, ahol összefuthat a férfival. Közben pedig az egyik férfi kollégájával, Raymond-dal is összebarátkozik, aminek hatására egyre több helyre kezd el járni, hol koncertre, hol buliba mennek ők ketten. 

Aztán bekövetkezik Eleanor-nál egy nagy törés, rájön, hogy a plátói szerelme, a zenész mégse illik hozzá, tudatosodik benne, hogy egy buborékban él, hogy milyen sajnálatra méltó dolgokat tesz, na meg hogy mennyire magányos és ezen a ponton előbuknak belőle a gyermekkori traumák is. Raymond tanácsára elkezd pszichológushoz járni, hogy végre beforrhassanak a régi sebek.

Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Eleanor Amy és Sheldon kereszteződése lenne az Agymenők c. sorozatból. Néhol tudálékos volt, nem vette észre, ha bántó dolgokat mondott, holott ő csak kimondta mindig azt, amire először gondolt, észre sem véve, hogy ezzel milyen nyersen válaszol, illetve az emberi érintésektől is tartózkodott.

A kötet nagyon tanulságos és szépen lett az egész kifejtve, a gyermekkori trauma is kellőképpen van felépítve, teljesen élethűen adja vissza a történteket, jól bemutatja ezáltal egy mentálisan beteg, traumán átesett ember viselkedését, életét, gyógyulását. Nagyon ritkán olvasok ilyen könyvet, a happy enddel végződő romantikus kötetekhez, fantasykhoz és a thrillerekhez/krimikhez vagyok hozzászokva, így nem is lett a kedvencem, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy megérte elolvasnom, mert tényleg tanulságos volt, illetve az ilyen pszichés betegségekről szóló dolgok is érdekelnek engem.

Nekem a kötet borítója egyrészt nem is tetszik, másrészt pedig szerintem egyáltalán nem is illik a kötet cselekményéhez. Teljesen random dolgok szerepelnek a borítón: tigris, papagáj, flamingó, ananász... ezen tárgyak egyike sem szerepel a cselekményben, bár Eleanor furaságához jól passzol, talán ennyi a kapocs a borító és a cselekmény között.

Értékelésem: 6/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Nem vagyok tisztában a kulturális hivatkozással – feleltem. – De csak a pontosság kedvéért, egyrészt ateista vagyok, másrészt pedig nem vagyok fogyasztásorientált, ezért a tél eleji, karácsony néven is ismert bevásárlófesztivál nem különösebben izgat.

 

Amikor olyan helyzetbe kerülök, hogy nem tudom, mit lépjek, mindig azt kérdezem magamtól: „Mit tenne egy menyét?”, vagy: „Hogyan reagálna erre a helyzetre egy szalamandra?” Ez mindig segít megtalálni a helyes választ.

 

Én remekül, tökéletesen remekül elvagyok magamban, de anyukára is gondolnom kell; hogy nyugton maradjon és engem is békén hagyjon. Egy társ – egy férj – éppen megfelelő lenne erre. Nem arról van szó, hogy nekem lenne szükségem valakire. Én, amint azt korábban már kinyilvánítottam, tökéletesen jól vagyok.

A kötet angol borítói: