Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (A szolgálólány meséje 1.) - értékelés
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje c. kötete már több mint egy éve a polcomon várakozott és annyira nagy volt a hype körülötte a sorozat megjelenése miatt, hogy azóta szerettem volna olvasni, amit ezúttal egy barátnőmmel közösen meg is tettem. Nem tudom, hogy ti próbáltátok-e már a barátokkal való közös olvasást, én nagyon szeretem az ilyen alkalmakat, mert sokkal jobban, mélyebben ki lehet elemezni a történetet, illetve plusz élményt nyújt, ha megoszthatom valakivel a gondolataimat az egyes jelenetekkel kapcsolatban.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.
A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.
Annak ellenére, hogy nagyon felkapott lett ez a történet és sok helyen találkozhatott vele az ember az interneten, teljesen ismeretlenül álltam neki, a cselekményéről nem tudtam semmit sem. A sorozatot se láttam még, de a könyv olvasása után ezt is beterveztük barátnőmmel, hogy sort kerítünk majd arra is minél előbb.
A szolgálólány meséje egy disztópikus klasszikus történet, ami a nem is olyan távoli jövőben játszódik. Egyik napról a másikra átalakult a rendszer és a lányokat, nőket visszavetették a párszáz évvel korábbi állapotukba: nem lehet vagyonuk, nem lehet szabad gondolatuk, nem csinálhatnak akármit. Különböző csoportokba osztották be őket: vannak a Nemnők, a Szolgálólányok, a Gazdasszonyok, a Márták és a Parancsnoknék. A kötet azt mutatja be, hogy milyen ebben az új világuralmi rendszerben Szolgálólánynak lenni, akiket azért utalnak ki családokhoz, hogy teherbe essenek és biztosítsák a jövő generációját, cserébe pedig nem vetik ki őket a Nemnők közé.
A cselekmény során megismerkedhetünk a világszemlélet átalakításával, az új világ kibontakozásával és ennek az elnyomó új világnak a rettenetével. Az különösen tetszett, hogy az írónő mindezeket a történéseket képes úgy visszaadni, hogy nem bántja közben a férfiakat, nem becsmérli őket, kimondottan a nők helyzetére fókuszál.
Nagyon sok kérdésre nem kaptam választ a kötetből, úgyhogy bízom benne, hogy a folytatásban majd ezek a hézagok is megválaszolásra kerülnek. Durva függővéggel ért véget, úgyhogy azt tudnám tanácsolni, hogy úgy álljatok neki az olvasásának, ha már a második rész is ott van mellettetek, mert erősen függőséget okoz és azonnal olvasni akarjátok majd a második részt. Minden szörnyűségével és fájdalmával együtt egy remekül megírt történet lett, hálaadásra késztetve az olvasót, hogy nem ilyen sors adatott meg nekünk.
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Szerelmes lettem, mondjuk, beleestem ebbe a pasiba. Mi, nők, már csak ilyen esendők voltunk, hittünk ebben a zuhanásban: mert gyönyörű volt, szárnyaló, s egyszersmind kínzó, szertelen, képtelen. Isten a szeretet, szólt az ige, de mi megfordítottuk, és mennyei szeretet, szerelem után epekedtünk folyton-folyvást.
♦♦♦
Megtanultam, hogy meglegyek egy csomó dolog nélkül. – Ha sok tárgya van az embernek – mondta Lydia néni –, akkor túlságosan kötődik az anyagi világhoz, és megfeledkezik a szellemi értékekről. Vállaljatok lelki szegénységet. Boldogok a szelídek. – Nem folytatta, nem mondott semmit arról, hogy ők örökségül bírják a földet.
♦♦♦
– Átmeneti nemzedék vagytok – szónokolta Lydia néni. – Nektek a legnehezebb. Tudjuk, mennyi áldozatot kell hoznotok. A férfiak gyalázkodását nehéz elviselni. Ám az utánatok jövőknek már könnyebb lesz. Készséggel fogják vállalni a szolgálatot.
Nem tette hozzá: mivel nem lesznek emlékeik arról, hogy más életforma is létezik.
Helyette azt mondta: – Nem vágynak majd olyasmire, ami nem lehet az övék.
