Csekő Ákos: Újraélesztés - értékelés

Csekő Ákos debütáló regényének első kiadása még 2014-ben jelent meg a Publio kiadónál. Én már az újabb kiadású kötetet olvastam, ami az alábbi borítóval jelent meg 2016-ban:

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

Tóth Ádám 18 évesen sok mindent elveszített: a mozgását, a beszédét, a haverjai nagy részét, és a reményt, hogy átlagos jövője legyen. De az élni akarását és a humorát nem, és ezek a legmélyebb gödör alján is segítettek, hogy kimásszon valahogy. Így pedig hadat tudott üzenni bárminek, aminek a célja az volt, hogy magába forduljon. Pedig, ha az ember életének egy része eltűnik, akkor minden oka meglenne rá.

A kötet egy fiatal srác, Ádám tragikus betegségét mutatja be a betegség hirtelen feltűnésétől kezdve odáig, amíg a rehabilitációs kezelések után végre hazaengedik őt a kórházból. A téma önmagában nagyon komoly és szomorú, de az író olyan jó humorral fűszerezte meg, hogy sok helyen a kínkeserves történések ellenére is elmosolyodtam rajta.

Bár Ádám egyik nap arra ébredt, hogy se megmozdulni, se beszélni nem tud és azonnal kórházba is szállították, ahol még az orvosok se nagyon tudták, mi történt vele, ennek ellenére a srác mégsem veszítette el a küzdeni és élni akarást, illetve a humorát. Tekintve, hogy Ádám korábban "sportember" volt és nehezen tudott megmaradni egy helyben, nagyon hirtelen jött számára ez a durva váltás (bár nyilván egy ilyen eset minden embernek túl hirtelen lenne...), mégis minden erejével azon volt, hogy minél hamarabb felépüljön belőle.

A cselekmény során kicsit közelebbről is megismerkedhetünk azzal, hogy milyen huzamosabb ideig a kórházban lenni, milyen az, amikor a szobatársakkal is remek barátságokat köthet ezáltal az ember és sok olyan plusz információt is megtudhatunk belőle, amire az ember álmában sem gondolt volna, hogy ezek is együtt járnak az ilyen esetekkel, úgyhogy mindenképpen szélesíti az ember látókörét.

A kötetnek elvileg készülni fog folytatása is, amire nagyon kíváncsi vagyok. Az első rész úgy ért véget, hogy Ádámot hazaengedték a kórházból, de még közel sem nyerte vissza régi énjét, úgyhogy remélem, a második részben már happy enddel végződik majd a története.

Értékelésem: 10/10

Idézetek:

– Mi a baj az egyensúlyoddal?
– Az egyensúlytalanság.

♦♦♦

– Biztos nagyon akarok valamit.
– Mit?
– Élni.

♦♦♦

Ádám megfogta a bordásfalat, és felkelt a székből. A másik gyógytornász megcsodálta az egyenes állapotát, és megjegyezte:
– Milyen jól áll!
– Igen. – felelte Eszter büszkén.
Érdekes szintjei vannak a büszkeségnek. Valakire büszkék, mert saját vállalkozást alapít; másra, mert lediplomázik; megint másra, mert gazdag. Ádámra pedig azért, mert fel tud kelni egy székből.