Hegedüs Lilla: Lélek

Ritkán szoktam önismereti, önfejlesztő, önsegítő köteteket olvasni, de ha olykor-olykor a kezembe akad egy, akkor nagy lelkesedéssel szoktam nekiállni, mert nagyon szeretek elmerülni az ilyen könyvekben is. Hegedüs Lilla kötete mindegyikből tartalmaz egy kicsit, ami színessé és érdekessé teszi a Lélek c. művét.

 covers_763650.jpg

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

Legyen ez a könyv kézi kódexe azoknak, akik elvesztették a hála érzését az élet iránt, vagy azoknak, akik újra megtalálták és szeretnék még jobban megismerni azt. Vegye kezébe bárki ezt a könyvet, kortól, nemtől, élethelyzettől függetlenül, lapozgassa át véletlenszerűen kinyitva és találjon benne egy kalandort, aki elbújt mindannyiunkban, de vigye magával az is, aki készen áll felajánlani két üres kezét és szerény mosolyát nem csak a világnak, de önmagának, lelkének is. S végül, de nem utolsó sorban, legyen ez a könyv útmutató azoknak, akik erre még tudatosan nem állnak készen, de lelkük vágyik valami többre, amit néha nehéz megtalálnunk, holott már bennünk él: önzetlen, tiszta gyermeki szeretetre.

Elsőre azt gondoltam, hogy csak úti és élménybeszámolót fog tartalmazni a Lélek, és hogy általa "eljuthatok" olyan helyekre is, ahol még sosem jártam és valószínűleg nem is fogok. De Lilla ennél jóval többet adott a kötete által, bepillantást engedett a legszegényebb társadalmi rétegek életébe, amit a saját önkéntes munkája közben élt át. Sok-sok rosszat látott, épp ezért tudta szerintem olyan jól átadni az ehhez kapcsolódó érzelmeket is a kötet lapjain.

A hála szerepe nagyon nagy jelentőséget kap a kötetben, Lilla többször is hangoztatja benne, hogy legyünk mindenért hálásak, hisz nagyon sok ember embertelen körülmények között kell éljen és mégis képesek boldogok lenni, nevetni, élvezni az életet. Hát akkor mi miért nem élvezzük, ha hozzájuk viszonyítva sokkal jobb életkörülmények között kell ellavíroznunk az élet tengerén?

320676162_686173706301143_2967799083488343293_n.jpg

https://www.instagram.com/p/CmW7BB8owYw/?utm_source=ig_web_copy_link

Annak ellenére, hogy sok negatív dologról számol be az írónő, mégis valahogy pozitívan hatott egészében rám ez a kötet, mert újra felnyitotta a szememet arra, hogy minden egyes napért legyek hálás és ne a rosszra, hanem a jóra koncentráljak. Bár én alapvetően is próbálom ezzel az életszemlélettel élni az életemet, de olykor-olykor lejjebb megy az ember kedve egy-egy rosszul sikerült időszak után és ilyenkor igazán jól tud esni egy-egy ilyen témáról szóló mű.

Lilla egy nagy törést szenvedett el még fiatalon, amikor is rájött arra, hogy nem jó helyen van az életben, hogy nem azon az úton jár, amin járnia kellene. Nagyon sok embernek egy nagy trauma, törés kell ahhoz, hogy ezt észrevegye, vagy ha észre is vette korábban, akkor ahhoz kell egy nagy löket, hogy ki merjen törni a megszokottból és merjen lépni az igazi élete felé. Lillának extrán nagy bátorság kellett hozzá szerintem, mert nem lehet olyan könnyű ilyen hányattatott helyeken, hányattatott sorsú emberek között megpróbálni valami jót tenni, segíteni, akár erején felül is. 

Nagyon hálás vagyok Lillának, amiért olvashattam ezt a szuper kötetet, remélem, hogy nagyon sok kalandban lesz még része, hogy nagyon sok emberen tud még segíteni, és hogy ezeket az újabb tapasztalatokat is olvahatom majd a jövőben könyv formájában.

Értékelésem: 9/10

Kedvenc idézeteim:

Szabad vagyok.
Annyira egyedül vagyok, hogy kezdem elfelejteni, amit elhittem magamról, amikor nem voltam egyedül.
Milyen értékes ez most.
OIyan sokan kérdezgették otthon, hogy nem vagyok-e magányos, egyedül utazgatva/párkapcsolat nélkül/külföldön… De ez nem magány.
Mosollyal a szívemen örülök végre annak, hogy a saját társaságomat is tudom élvezni. Az nem ugyanaz, mint magányosnak lenni. Lehet az ember úgy is magányos, hogy folyamatosan társaságban van, és lehet az ember úgy is egész, hogy telejsen egyedül van néha napján. Aki magányos, nem feltétlenül van egyedül, és ez fordítva is igaz: aki egyedül van, nem biztos, hogy magányos. Nem vagyok elveszve, csak azért mert felfedezek. De ha el is veszek, vesszek el, úgy igazán. Kívánom, hogy azt se tudjam, hol vagyok, mert minél fehérebb egy lap, annál gyönyörűbben lehet festeni rá.

♦♦♦

Te elgondolkoztál azon, hogy a mosolyod, mit hagy másokban? Vagy mit hagy a pénztárosban az, ha hogy egy nehéz nap után rajta ereszted ki a hümmögéssel a frusztrációt? Tudod, hogy mit hagysz magad után? Érdekel, hogy mi marad utánad? Mennyit segítesz? Mennyi szeretet adsz? Mennyire és mennyit szeretsz fizetség (elvásárok) nélkül?

♦♦♦

Kérlek, legyél nagyon hálás olyan alapvető dolgokért, hogy biztonságos helyen élhetsz, egészséges vagy, van tető a fejed fölött, van mit enned, van hol aludnod, van kik szeressenek téged, akiket viszont szerethetsz. Nagyon nagy dolgok ezek, sokkal fontosabbak mindennél. Az élet maga fontos és értékes, ezt pedig nem érdemes egy percre sem elfelejteni.

♦♦♦

Írd fel magadnak a következőt: miért vagyok ma hálás?
Kezdd egyszerű dolgokkal.
Hálás vagyok, mert lélegzek.
Hálás vagyok, mert élek.
Hálás vagyok, mert ma ettem, hálás vagyok, mert ma láttam a kék eget.
Hálás vagyok, mert ma láttam a csillagokat…
Kérlek, ha befejezted a listát – ami biztos vagyok benne, hogy sokkal hosszabb, mint gondolnád – nézz rajta végig. Nézd, mennyi csoda fér el az életedben.
Légy hálás minden napért és percért.
Mert ezért vagy itt.
Hogy boldogan élj.
És szeress.