Kel Carpenter: Gonosz kis játékok (A Kárhozottak királynője 2.) - értékelés
Augusztus végén hoztam nektek egy bejegyzést A Kárhozottak királynője első részéről, a Lucifer lányáról, ami egész jó kis sorozatindító fantasy kötet lett. Most ennek a sorozatnak a második részéről, a Gonosz kis játékokról olvashattok egy kis értékelést ebben a posztban.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Szóval… mint kiderült, tényleg Lucifer lánya vagyok. A Pokol királyságának örököse. És… – igen, eltaláltad – a Kárhozottak soron következő királynője.
De mi van, ha nem akarok uralkodni?
A bujkáló imp és Josh halála miatt még mindig nem vagyok biztonságban. Egyáltalán nem. Azzal, hogy szegény, jó öreg apám örökébe léptem, a Pokol minden problémája a nyakamba szakadt, ami azt jelenti, hogy az ő ellenségei az én ellenségeimmé lettek.
Szerencsémre velem van az Apokalipszis Négy Lovasa, a legjobb barátnőm – egy banshee – és egy harcias mosómedve.
De meg kell küzdenem a bennem lakozó bestiával. Az én tébolyult, birtokló természetű, rémisztő alteregóm mindenáron ragaszkodik a Lovasokhoz. De nemcsak ahhoz, hogy mellettem álljanak, hanem ahhoz is, hogy az ágyamban háljanak. Mintha nem lenne elég bajom már azzal is, hogy megtanuljam irányítani a Pokol lángjait.
Nem lett volna egyszerűbb, ha Lucifer ír egy vezetési kézikönyvet a halála előtt?
Az első rész elején már egyértelművé vált, hogy a főszereplő, Ruby nem más, mint Lucifer lánya. A Négy Lovas megjelenésével újabb és újabb kalandokba keveredett a lány, több támadás is érte, de ennek ellenére is próbált ellenállni a végzetének. Ebben a folytatásban sem sikerült még beadnia a derekát, de a támadások sem hagytak alább, minden sarkon leselkedik Rubyra a veszély, amit a Lovasok szerencsésen kivédenek, de az egyértelmű, hogy nem maradhat ez így a végtelenségig.
https://www.instagram.com/p/CjqJgkkI7Kh/?utm_source=ig_web_copy_link
A kötet feléig kb. csak a huzavona ment, hogy Ruby éppen melyik Lovasra vesse ki a hálóját, a négy férfi is elkezd egyre inkább versengeni egymással, hogy minél inkább a kegyeibe férkőzhessenek és ők legyenek az elsők négyük közül. Nem szeretem a szerelmi sokszögeket, úgyhogy ez a rész kimondottan untatott engem a kötetben. A fantasy szál sokszor háttérbe szorult emiatt, ami engem nagyon zavart, hisz nem véletlenül fantasyt választottam és nem szimpla erotikus kötetet. Az első részben is volt pár ilyen jelenet, de a világfelépítés kellőképpen lekötött ahhoz, hogy ellensúlyozza ezeket az unalmasabb részeket, de úgy érzem, hogy ez a második rész nem sok újat adott hozzá a cselekményhez, mert jóformán nem sok új dolog történt benne.
Banditát, Ruby mosómedvéjét nagyon bírtam, jó sok vicces szituációba keveredett, ami feldobta a kötetet. Rysten továbbra is nagyon aranyos volt, de elég kevés szerepet kapott, most inkább Laran került a középpontba, akivel szemben eléggé vegyes érzéseim vannak.
A sorozatra a borítója és a címe miatt figyeltem fel elsősorban, mindkettő nagyon figyelemfelkeltő és érdekes volt ahhoz, hogy megvegyem a köteteket, de ezek után szerintem inkább könyvtárból szerzem majd be a harmadik részt, ha megjelenik majd a jövőben.
Értékelésem: 6/10
Kedvcsináló idézetek:
Kiléptem a liftből, de rögtön meg is torpantam, mert a következő jelenetnek lettem szemtanúja. Rysten a konyhában állt, és kétségbeesetten védelmezett valamit. Ételt. Az illatából ítélve sült csirkét. Két kezén sütőkesztyű. Az egyikben húsfogó csipesz, a másikban egy jókora, gőzölgő tepsi.
De nem ez keltette fel a figyelmem. Nem bizony!
Hanem hogy eltartva a tepsit a pulttól, és fegyverként csattogtatva a csipeszt, egy bizonyos mosómedvét igyekezett elrettenteni, aki a konyhapulton ágaskodott.♦♦♦
Az embereknek sokkal rosszabb dolgokkal kell szembenézniük, mint nekem, de élik az életüket, hogy egy napon majd újra mosolyoghassanak. És újra harcolhassanak. Az ördögbe is! Hogyhogy így szíven üt egy kép? Nem jellemző rám, hogy így kibukjak érzelmileg. Akkor mi változott?
♦♦♦
Nem egy gyámoltalan gyerek vagyok! A tűzvészt csak álmomban okoztam. Az, hogy mindenki ennyire félt engem, azért elég bosszantó, ha azt nézzük, hogy szinte mindenki meghalt, aki bántott vagy akár csak bántani próbált. Ez a tudat egyszerre volt nyomasztó és megnyugtató.
♦♦♦
Ne hibáztasd magad! Az légy, aki vagy, és ne szégyenkezz miatta! Tudom, hogy te is ezt akarod. Látom a szemedben. Ez a világ semmit sem tett érted, mégis vérzik érte a szíved. Miért? A disznót sem sajnálod, miközben bacont eszel. Akkor miért érzed magad rosszul amiatt a férfi miatt, aki bántott?
