Kel Carpenter: Lucifer lánya (A Kárhozottak királynője 1.) - értékelés

Idén tavasszal jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Kel Carpenter A Kárhozottak királynője sorozatának első két része: a Lucifer lánya és a Gonosz kis játékok. Mindkettő kötet esetében megtartották az amerikai borítórajzokat, amik bár elég szokatlanok, mégis gyönyörűek és egységesek. Mindkét rész nagyon rövid, úgyhogy hamar el lehet olvasni őket, pláne, hogy izgalmas és fordulatos fantasy elemekkel vannak teletűzdelve.

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

Képzeld el a meglepetésem, amikor rájövök, hogy minden, amit valaha mondtak nekem, hazugság.

De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük az elején!

Ruby Morningstarnak hívnak. Egy tetoválószalont vezetek a legjobb barátnőmmel Portlandben. Van egy mosómedvém, egy levakarhatatlan, őrült exem, hogy más apróságot már ne is említsek… Nevezetesen azt, hogy démon vagyok. Egy félvér succubus, hogy pontosan fogalmazzak. Életem elmúlt huszonhárom évében legalábbis ezt hittem magamról, de azon a napon, amikor egy szívdöglesztő idegen kiváltott engem a börtönből, fenekestül felfordult az életem, és hirtelen azt sem tudtam, ki vagyok.

Mert nem a Négy Lovas hozza el az Apokalipszist. Hanem én. Szóval mondjuk úgy, hogy megvan a magam baja.

Kirobbanóan sikeres „fordított hárem”-regény, paranormális, romantikus urban fantasy.

Ruby nem éppen nevezhető átlagos lánynak, ugyanis csak félig ember, félig pedig egy démon, mégpedig egy succubus. Ezáltal minden férfi egyedre különösen erősen hat a vonzereje, emiatt volt pár nagyon kínos ügye is. Ha ez önmagában nem lett volna elég megterhelő számára, egyik nap elkezdtek feltünedezni körülötte a legerősebb démonok az alvilágból: a Négy Lovas, az ördög legerősebb "testőrei". Kiderül, hogy Ruby nem csak egy átlagos féldémon és a Lovasok azért bukkantak fel, hogy egyrészt védelmezzék őt, másrészt pedig, hogy visszavigyék az Alvilágba, ahol szerintük az igazi otthona van. Ruby viszont nem szeretne velük menni, hisz akkor az egész addigi életét fel kellene adnia. Mindezekhez még az is hozzájön, hogy a Lovasok nagyon férfias megjelenésűek, csak úgy árad belőlük az erő, a hatalom, úgyhogy Ruby elég nehezen áll ellent nekik.

https://www.instagram.com/p/Ch2lPlcouWX/?utm_source=ig_web_copy_link

Ruby egy vagány, tettrekész, néha kicsit forrófejű és meggondolatlan lány. Moira, a legjobb barátnője egy banshee, aki akár tűzbe menne Rubyért, párszor bizonyítja is a megbízhatóságát és a hűségét. A Lovasok közül számomra Rysten volt a legszimpatikusabb, talán azért, mert ő volt egyedül hajlandó megpróbálni beilleszkedni az emberek közé, így ő érzi át a legjobban a lány érzelmeit és ragaszkodását az emberi világhoz. A másik három Lovas (Julian, Laran és Allistair) nem értik meg igazán Rubyt, meg se próbálják beleképzelni magukat a helyzetébe.

A kötet egy izgalmas fordulattal ért véget, úgyhogy örülök neki, hogy a KMK-nál egyszerre jelent meg az első két rész és nem kell várni a következő kötet megjelenésére. Remélem, hogy hamarosan a harmadik és negyedik rész is meg fog jelenni hazánkban is, hogy minél előbb a sorozat végére érhessek.

Értékelésem: 9/10

Kedvcsináló idézetek:

Kivettem a dupla csokis muffinomat a papírzacskóból, és egy nagyot haraptam belőle. A kalóriaszámolgatás a lúzereknek való. Csak egy életed van, de azt akár végig is zabálhatod – nekem legalábbis ez volt a véleményem.

♦♦♦

– Még mindig tartózkodsz a férfiaktól?
– Csodálkozol?
Moira a homlokát ráncolva meredt a naptárába.
– Nem, csak aggódom, mi lesz így veled – mormogta maga elé. Pont vitába szálltam volna vele, amikor felcsilingelt a bejárati ajtó.

♦♦♦

– A nevem Allistair – mondta, miközben még egy lépést tett előre. A hangja selymes és dallamos volt, sötét és igéző. Rabul ejtő. Pont, mint egy incubusé, amikor lecsapni készül a prédájára.
– Nem igazán tetszik, hogy kísértésbe akarsz vinni. Nem szép dolog, ugye tudod?
Erre is csak félrehajtotta a fejét, és megint közelebb lépett.
– Megérezted? Én meg még azt hittem, óvatos vagyok – búgta.

♦♦♦

Allistair az Éhínség lovasa, és amennyire meg tudtam ítélni, a legerősebb incubus, akivel valaha találkoztam. Azt mondta, azért van itt, hogy megvédjen, de az előző éjszaka homályos emlékei nem erről tanúskodtak. Sötétség sugárzott a tekintetéből, fenyegető és fájdalmas sötétség, de nem láttam még ennél gyönyörűségesebbet. Egy ragadozó. Egyáltalán nem vágytam rá, hogy a prédája legyek.