Miller Mónika: A nyári este illata - értékelés
Nemrégiben jelent meg magánkiadásban Miller Mónika debütáló regénye, A nyári este illata. A borító és a cím alapján egy könnyed, laza romantikus kötetre számítottam, de ennél sokkal komolyabb témák lapulnak a kötetben. A borítója szerintem meseszép, ezek a színek és a kép egész hangulata teljesen levett engem a lábamról.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Lana és Aaron a külvilág számára a tökéletes pár. Lana a doktoriját írja, Aaron pedig köztiszteletben álló hadnagyként fényes karrierjét építi.
Arról azonban, hogy mi folyik valójában kettejük között, senki nem tud. A férfi igazi arcát csak Lana ismeri.
A nő tudja, hogy csupán két választása van. Marad Aaronnal, aki valószínűleg tovább fogja őt bántani, vagy elmenekül, amíg még teheti.
Lana végül megadja magának az esélyt az újrakezdésre, ekkor pedig váratlanul megismeri Brodyt, akivel az életük egy szempillantás alatt összefonódik.
A kezdeti boldogságot azonban hamar beárnyékolja Lana titkolózása, Brody családi problémái és már közel sem annyira biztosak abban, hogy szerelmük kiállja majd az útjukba kerülő akadályokat.
Mint már említettem a bevezetésben, egy könnyed romantikus kötetre számítottam, ami majd teljesen kikapcsol és elvarázsol. Ezzel szemben egy nehezebben emészthető kötetet kaptam, aminek a középpontjában a nők elleni erőszak és az ilyen erőszaktevőktől való megszabadulás nehézségei állnak.
Rögtön az első jelenetek bemutatják Lana és Aaron kapcsolatát, látszólag minden tökéletes, adott egy jóképű, elismert rendőr, illetve egy csinos, elragadó ifjú hölgy. A színfalak mögött, amint kettesben maradnak, Aaron átváltozik szörnyeteggé, bármit is tesz vagy mond a nő, százszorosan bosszulja meg rajta fizikai erőszakkal.
https://www.instagram.com/p/Cic8ehqolPk/?utm_source=ig_web_copy_link
Aztán egy nap Lana összegyűjti a bátorságát és véget vet ennek az egésznek. Legalábbis ő így gondolta, de továbbra is retteg, hogy Aaron egyszercsak újra felbukkan az életében, hogy rátalál és bosszút áll a szökése miatt. A további történéseket nem szeretném lespoilerezni, csak annyit mondanék, hogy bőven van dráma ebben a kötetben: hol vidám, hol szomorú jelenetekkel találkozhatunk, kész érzelmi hullámvasút volt számomra.
Egy ponton Brody is bekerül a képbe, őt nagyon sikerült megszeretnem, lovagias és aranyos srác, nem úgy, mint Aaron. Lana barátnői is nagyon szimpatikus voltak számomra, végig kiálltak Lana mellett és segítették őt, ahol tudták. Az írónő szépen megformálta a karaktereket, illetve a kötet egész cselekményét nagyon szépen ábrázolta. Remélem, hogy hamarosan újabb kötetet is olvashatok majd tőle.
Az írónő elérhetőségei, ahonnan meg tudjátok rendelni a kötetet:
Facebook oldal: https://www.facebook.com/millermonikabooks
Instagram oldal: https://www.instagram.com/millermonikaszerzo/
Értékelésem: 10/10
Kedvcsináló idézetek:
Egy pillanatra úgy érzem magam, mintha az Alkonyatban lennék, és már nem a medvéktől, hanem a kóbor vámpíroktól kezdek el félni.
♦♦♦
– Szóval, ha az egész világ is valakik ellen van, akkor is tartsanak ki csak azért, mert szeretik egymást?
– Nem csak azért, hanem pont azért – mondja, s hagy nekem egy levegővételnyi szünetet, hogy megemészthessem a gondolatot.♦♦♦
– Előttem nem kell megjátszani a macsót, tudom, hogy sose csalnád meg.
– Tudtad, hogy újabban megölöd a bulikat? De ha már így szóba került, megyek és felhívom, mert idézem „ha nem hívsz fel azonnal, ahogy megérkeztetek, a kocsidat egy golfütővel fogom szét verni”. Mindketten tudjuk, hogy nem viccel.♦♦♦
– Basszus, mi lesz, ha megjelenik itt a kommandó, és elvisznek minket a tegnapiért? – kérdezi halálra rémült arccal.
– Mégis mi lenne? Mindig is bejöttek neked az egyenruhások – csóválom a fejem.
– Igaz, még jót is tenne ezzel – kuncog saját magán.♦♦♦
Azért azt hozzá kell tenni, hogy Aaron célja sosem az volt az ütésekkel, hogy törött bordáim legyenek vagy éppen törött orrom, szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy eszméletlenre vert. Mindig pont olyat ütött, és akkorát, hogy a helye magától begyógyuljon, és hogy ne kelljen vele kórházba menni, viszont kellőképpen megijesszen vele, és hogy fájjon. A célja mindig is inkább az volt, hogy megalázzon, hogy fitogtassa az erejét, és hogy a méltóságomba taposson. Meg akarta mutatni, hogy ő az úr, és hiába is próbálkoznék visszaütni, ezt még azelőtt felejtsem el, hogy egyáltalán az eszembe jutna.
