Alyona Crower: Bárcsak igaz volnál - értékelés
Ezúttal egy rövid kisregényről hoztam nektek értékelést egy magyar szerzőtől, mégpedig Alyona Crower: Bárcsak igaz volnál c. történetéről. A tőlem megszokott módon teljesen vakon álltam neki a kötetnek (nem szoktam fülszöveget olvasni a könyvek olvasása előtt), szóval nem tudtam, miről fog majd szólni, de lássuk, mi a véleményem a könyv olvasása után erről a kisregényről.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Rosemary mindaddig nem tudja, milyen a boldogság, míg egy éjszaka Noah meg nem látogatja őt álmában. Különös vonzalom alakul ki közöttük, de a sors csúfos játékot űz velük. Nem csak a távolság választja el őket egymástól, hanem a közöttük lévő kétszáz év is. Így csupán az álmaikban lehetnek együtt, míg nappal mindketten az életüket élik.
Rosemaryt rettegésben tartja a férje, Charles, Noaht pedig igyekszik az ujja köré csavarni egy igencsak titokzatos lány. Idővel mindketten kénytelenek fontos döntéseket hozni, lavírozva a való élet és az annyira vágyott szerelem között.
Az első fejezet a 19. században játszódik, ami váratlanul ért és emiatt azt hittem, hogy az egész cselekmény a történelmi romantikus szálra fog építeni, de nem így lett. A történet lényege, hogy Rosemary a 19. században élő fiatal lány volt, akit a férje bántalmazott a létező összes módon. A másik szál pedig Noah szemszögéből mutatja be az eseményeket, aki egy napjainkban élő férfi. Nagyon váratlan módon ők ketten találkoznak és innentől kezdenek igazán kibontakozni az események.
https://www.instagram.com/p/Cea6eLUoFCx/?utm_source=ig_web_copy_link
Rosemary nagyon erős nő, amiért egy szó nélkül elvisel mindent, bár talán kicsit butának is lehet mondani, hogy ezt mind eltűri a férjétől, de abba is gondoljatok bele, hogy ő egy régebbi korban élt, ahol még az apa választotta ki a gyermekének a "legjobb partinak" tűnő férjet és ez esetben az apa igencsak mellényúlt. Noah-ról én keveselltem azt az információmennyiséget, amennyit kaphattunk róla a történetben. Nem éreztem azt, hogy teljesen ki lett volna dolgozva az ő karaktere.
A történet vége nem lett happy end, ami még önmagában nem lett volna probléma, de én emiatt a befejezés miatt teljesen úgy éreztem, hogy az egész cselekménynek nem volt sok értelme, ha ilyen véget ért ez az egész. De lehet, hogy csak a rövidsége miatt éreztem kicsit kidolgozatlannak, elfért volna még egy kis körítés a történetben. Aki olvasta, annak kíváncsi lennék a véleményére, hogy titeket zavart-e ez a befejezés vagy sem. Írjátok meg a véleményeteket valamelyik elérhetőségemen, amiket megtaláltok a blog jobb felső sarkában elhelyezett linkeknél.
Értékelésem: 7/10
Az írónő novellája:
