Molyos utazókönyvként került hozzám a regény, a fülszöveg alapján egy jó kis fantasy kötetnek tűnt, így alig vártam, hogy olvashassam. Nagyon szeretem a jól felépített és összetett fantasy világokat.

Azonban ez a kötet sajnos nem lett olyan jó, mint amire számítottam. Rossznak sem mondanám, leginkább azzal volt bajom, hogy untam a cselekményt, lassan csordogáltak az események, a stílus se volt figyelemfelkeltő, így sajnos sokszor elkalandoztak a gondolataim. Emiatt a közepén be is ragadtam egy kicsit az olvasásával, de aztán összeszedtem magamat és a maradékot elolvastam fél nap alatt, végre a végére akartam élni.

Sajnálom, hogy nem tetszett, mert tényleg reméltem, hogy izgalmas fantasyhoz lesz majd szerencsém. Az eleje elég furán indul, portalfantasyhoz hűen a kötet főszereplői váratlan módon egy másik világba csöppennek, nem tudják, hogyan és miért kerültek oda. Az alapelgondolás nagyon tetszik, izgalmasnak hangzik, de annyira természetesnek vették a főszereplők, hogy hirtelen máshova, egy másik időbe és egy másik, általuk nem létezőnek hitt helyre kerültek, hogy engem ez eléggé zavart.

https://www.instagram.com/p/Cb182L8AzxB/?utm_source=ig_web_copy_link

A másik, ami zavart, az az volt, hogy két világ, két nyelvezet, két stílus feszült egymásnak a kötetben és sokszor erőltetettek voltak az így keletkezett jelenetek. Mondok is hozzá példát, hogy pontosan mire gondolok: A főszereplők a mai fiatalokra jellemző szlenggel beszéltek, a másik világ egyedei viszont a középkorra jellemző stílusban fogalmazták meg a mondataikat. Sokszor annyira erőltetettnek éreztem azokat a szlenges mondatokat, amiket a fiataljaink mondtak, csak azért, hogy a másik világ szülöttei rávághassák, hogy ugyan nem értik a mondandójukat, de... és kifejtették kb. ugyanazt, mint a fiatalok, csak másik beszédstílusban. Három-négy ilyen jelenet is volt a kötetben, amik szerintem nem illettek bele a cselekménybe, legalábbis számomra nem.

Az alapelgondolás.. azt nem mondhatnám rossznak, kaptunk egy félig-meddig kidolgozott világot, ami mágiával van átitatva, ahol cselszövések és titkok látnak napvilágot és ahol idegen megmentőkre van szükség ahhoz, hogy a világ visszatérjen a régi kerékvágásába. Sajnálom, hogy a főszereplőkről nem sok mindent tudtunk meg, az életükről, a múltjukról nem sok szó esik. Nem is szükségesek a cselekmény kibontakoztatásához, de szívesen olvastam volna arról, hogy mik történtek korábban velük, hogy jobban megismerhessem őket.

Akik szeretik a lassan folydogáló, régebbi korok nyelvezetében íródott fantasykat, azoknak bátran merem ajánlani a kötetet, mert nekik biztos tetszeni fog. Én jobban szeretem a pörgősebb könyveket, amikor annyira gyorsan történnek az események, hogy letenni se bírom a könyvet.

Értékelésem: 7/10

Kedvcsináló idézetek:

 Lora zavar nélkül megszólította az egyik fiatalt, hogy megkérdezze, kipróbálhatja-e az íját.
– Hiszen te leány vagy! – csodálkozott a srác. Szőke haját kisöpörte a szeméből, hogy alaposabban meggyőződjön észrevételéről.
– Hiszen te nem tudsz célozni! – vágott vissza Lora, mire a fűben pihenő társaság visszafojtott nevetést hallatott.

 

– […] Aki nem fél, az féktelen, nem gondolkodik, tehát óvatlan, és előbb-utóbb hibázik. Aki fél, az bátor, mert megfontoltan cselekszik, és közben nem hagyja, hogy a félelme győzelmet arasson felette.

 

Bocs, tudom, hogy sokat beszélek, meg beleszólok mások dolgába, de a haverjaim éppen ezért kedvelnek. Mondjuk, többnyire fiúk, ők általában bírják a strapát.

 

– Remélem, megbocsát, hölgyem, ha meghalunk.
Emma fel sem fogta, amit hallott, Borrao máris a mélybe vetődött, szorosan magához ölelve őt.

 

– Bizarr egy környezet – fintorgott Lora. – Ennek ellenére megkóstolnám ezt a bort. Biztosan jó érett már.
– Hogy tudsz erre gondolni, amikor itt állunk egy hulla mellett?
– Egy csontváz mellett állunk, Gary. A hulla oszlik, ez már nem.
– Köszönöm a rögtönzött biológiaórát. Azt hittem, csak töriből vagy király.

A sorozat következő kötete: