Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak - értékelés
Három évvel ezelőtt jelent meg hazánkban a Moxie c. kötet, de én személy szerint csak a Netflix adaptációja miatt hallottam róla először. A film megnézése után alig vártam, hogy olvashassam a kötetet is. Ugyan már a filmből átjött a kötet tanulságának a nagy része, de a könyvek mindig sokkal színesebbek és tartalmasabbak, így mindenképpen sort akartam rá keríteni.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A vagány csajok visszavágnak!
Vivian Carter besokallt. Elege van a texasi kisváros középsulijából, ahol a focicsapatnak mindent szabad. Elege van a szexista öltözködési előírásokból, a folyosói beszólásokból, de legfőképpen abból, hogy értelmetlen szabályok mentén élje az életét.
Az anyja a kilencvenes évekbeli punk-rock mozgalom, a Riot Grrrl tagja volt. Viv a nyomdokaiba lépve készít egy feminista szóróújságot, amit név nélkül eljuttat a diáktársaihoz. Nincs ezzel más célja, csak kiereszteni a gőzt, a lányok azonban a kezdeményezés mellé állnak. Valóságos forradalom robban ki. A csajok forradalma.
A Moxie egy olyan történet, ami belőled is kihozza a lázadót.
Minden bizonnyal film készül belőle. Amy Poehler színésznő, író, producer produkciós cége tűzte ki célul a megfilmesítését.
Nyerj a könyvből energiát és dobd be magad, ahol csak kell!
Ahogy az lenni szokott, a filmben sok mindent átírtak a könyvhöz képest, de ettől függetlenül nekem mindkettő nagyon tetszett, a cselekmény lényege és a mondanivalója az adaptáció során is megmaradt. A filmben Vivian számomra sokkal vagányabbnak tűnt, a regényben sokkal jobban érződött a lány félénksége, bizonytalansága és tanácstalansága bizonyos helyzetekben.
https://www.instagram.com/p/CiabTpoIDrI/?utm_source=ig_web_copy_link
A történet alapszituációja, hogy a helyi gimiben a fiúk nagyon csúnyán bánnak a lányokkal, folyton zaklatják őket, először még csak lenéző és gúnyos szavakkal, aztán már fizikailag is. Viv-nél egy ponton betelik a pohár és a kezébe veszi az irányítást, bár csak anonim módon, a Moxie álnév mögé bújva. Ír egy szórólapot, ahol felkéri a lányokat, hogy összetartozásuk jeleként jelenjenek meg egyik nap a karjukra rajzolt szívecskékkel és csillagokkal. Nagy megdöbbenésére elég sokan felvállalják ily módon, hogy nekik is elegük van már a folytonos zaklatásokból a fiúk részéről. Innentől kezdve pedig nincs megállás, beszáll több másik lány is random akciókkal és plakátokkal újabb cselekvésre felszólítva a lányok közösségét. Nagyon hamar lobban lángra a Moxie mozgalom; mire Viv észbe kap, addigra már felfüggesztésekkel és egyéb megtorlásokkal fenyegetőzik az igazgató.
A kötet a feminizmus jelenségét hivatott népszerűsíteni, sok ember fejében negatív gondolat ötlik fel, ha erre az irányzatra gondol, ez a kötet pedig azt akarja bemutatni, hogy alapvetően a feminizmussal nincsen semmi probléma, mert nem a fiúk ellen emel szót, hanem szimplán a nők egyenjogúságát akarja hangoztatni. Persze mint mindenben, ebben is vannak radikálisabb emberek is, akik túlmennek a határon.
A kötet ifjúsági zsánerben íródott, szóval könnyed és mindenki számára érthető módon próbálja átadni az amúgy nehezen emészthető iskolai zaklatások és bántalmazások témakörét.
Értékelésem: 10/10
Kedvcsináló idézetek:
– Tudod, mit imádtam apádban? – kérdezi. Meglepődöm egy kicsit. Apáról nagyon ritkán szoktunk beszélni. – Mármint sok mindent szerettem benne, de amit mindennél jobban imádtam, az az volt, hogy bármit elmondhattam neki, tudtam, nem lesz belőle probléma köztünk. Felcsattanhattam, dühönghettem. Kiakadhattam. Ő is kiakadhatott rám. Egy kapcsolatban van ilyen. Senki sem tökéletes. De azt mindig tudtam, hogy önmagamért szeret. Hogy elfogad olyannak, amilyen vagyok. Ez tette olyan jó emberré.
♦♦♦
– Nem hiszem, hogy megértheted ezt – sóhajtom. – Addig nem, amíg valaki ki nem próbálja rajtad a villámtapit.
– Te bármikor kipróbálhatod rajtam, ha ez segít – válaszolja Seth, és amint az ajkunk egymásra talál, az a halk kis hang, amelyik egyáltalán nem örül annak, hogy ő elvicceli a témát, azonnal elnémul.
