Martin Kay: Eastern - értékelés

Már tavaly tervben volt Martin Kay: Eastern c. könyvének olvasása, de sajnos a sok-sok olvasnivaló és ehhez viszonyítva az oly kevés szabadidő miatt idénre tolódott.

Tudom, hogy nem szabad borító alapján ítélni, de ahogy első ránézésre rápillantottam a borítóra és láttam, hogy westernes könyvhöz lesz várhatóan szerencsém, kicsit elment a kedvem a könyv olvasásától. Nem szeretem a westerneket, de igyekeztem ezt figyelmen kívül hagyni és úgy olvasni a könyvet, hogy akár még jó is lehet ennek ellenére is. Sajnos azonban engem nem nagyon tudott lekötni, untam a cselekményét és úgy éreztem, hogy épp egy "mozaikkönyvet" olvasok. Volt benne minden, csak éppen nekem ezek a dolgok nem nagyon passzoltak egymáshoz.

A fülszöveg:

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban. Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

Ahogy fentebb említettem, a borító alapján westernnek gondoltam, de Yuko inkább egy japán mangahősnek ment volna el, mintsem cowboynak (vagyis cowgirlnek). A katanájával végigverekedte magát a fél világon, bár néha egy-egy lőfegyver is a kezébe keveredett. A vonatos jelenléteknél a régi western filmek jutottak eszembe, de ebben a regényben voltak emellett helikopterek is, amik nálam nem illeszkedtek bele a cselekménybe. A romantikus szál teljesen elhanyagolható a történetben, úgyhogy aki nem szereti a romantikát, annak bátran merem ajánlani, pláne, aki szereti a cowboyos/mangás/harcos könyveket.

Yuko háttértörténete nagyon szépen volt adagolva, a múltról szóló fejezetek nagyon tetszettek, szépen bemutatták azt, hogy hogyan jutott el idáig a cselekmény, na meg Yuko élete. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy Yuko nagyon sokszor viselkedett kislányosan annak ellenére, hogy elvileg egy erős, kemény harcos nőt alakított (volna). Kár, hogy Saoriról kevés jelenet szólt, róla szívesen olvastam volna ennél többet is. Vajk pedig... volt egy pár vicces jelenetük Yuko-val, de nem igazán fogott meg engem az ő karaktere. A könyvben szereplő illusztrációk nagyon tetszettek nekem, nagyon szépek, igényesek és szerintem nagyon feldobják a cselekményt.

A történet vége olyan nagy csavart tartalmaz, hogy ajánlom azoknak, akik olvasni szeretnék, hogy akkor álljanak csak neki, ha a második részt is beszerezték hozzá, mert szerintem kelleni fog egyből a folytatás. Legalábbis engem kíváncsivá tett.

Értékelés: 8/10

Kedvcsináló idézetek:

– Jegyezd meg, ha csak egy ujjal is hozzám érsz, halott ember vagy!
Vajk kisvártatva felkelt a gyékényről, és a lámpásért ment.
– Jól van, majd horkolással jelzem, ha elhagyott minden aljas szándék.

– Miért nem alszol a másikon? Pont a méreted – bökött oldalra Vajk rosszul mímelt gyámoltalansággal.
Yuko vére forrni kezdett a méregtől.
– Az egy gyerekágy, cseszd meg! Én pedig nem vagyok törpe!!!

– Gyere már, te lajhár!
Yuko már a kijárat előtt toporgott, így a férfi megnyújtotta lépteit.
– Bocs, de még szoknom kell, hogy ennyit loholok egy nő után.