Meghoztam nektek Mackenzi Lee: Loki: A csínytevő sorsa c. könyvének értékelését. Az Instagram oldalamon már láthattátok a korábban kitett képet, amit a könyvről készítettem (itt találtjátok), de ide is bemásolom:

Mikor először megláttam a könyvet molyon, alig vártam, hogy elolvashassam annak ellenére, hogy nekem Loki nem tartozik a kedvenc karaktereim közé a Marvel univerzumból. Thor és Odin is felbukkannak a történetben, de nem sok szerepet kapnak benne, így szerintem teljes mértékben megállja a helyét a kötet önálló Loki történetként. 

Loki karaktere nagyon összetett, első pillantásra gonosz antihősnek mondaná az ember, de ha kicsit jobban megismerjük, akkor rájöhetünk, hogy mi is áll az ő ridegségének a hátterében. Ez a kötet ezt nagyon jól bemutatja: Odin mindig is Thort tüntette ki osztatlan figyelmével és Lokit elkönyvelte másodlagosnak és egyben bajkeverőnek. Szerintem borzasztóan nehéz kitörni a ránk aggasztott címkékből és egy idő után már Loki sem akar megfelelni, elfogadja a rá osztott szerepeket, bár a családi köteléket ezzel sem tudja teljes mértékben elvágni, nem tud teljes mértékben hátat fordítani atyjának és testvérének.

A főgonosz szerepét a kötetben Amora testesíti meg, akit bár Loki nagyon szeret, mégis döntenie kell, hogy kinek az oldalára áll, a nőére vagy a családja oldalára. Amora nekem nagyon unszimpatikus karakter volt, aki olvasta vagy olvasni fogja a kötetet, annak szerintem egyértelmű lesz, hogy miért.

Theo karaktere viszont tetszett, bár többet is szerepelhetett volna a történetben, nagyobb szerepet is oszthatott volna rá az írónő.

Odin hozzáállása a földiekhez elég sajátságos, látszólag segítő kezet nyújt, de a háttérben egészen más áll. A fiához se épp jóságos atyaként viszonyul. Számomra ebben a könyvben nem lett szimpatikus a karaktere.

Lokit, hogy apja megbüntesse, Asgardba száműzi, ami a lehető legnagyobb büntetés Lokinak, mert nem szereti az asgardiakat és méltóságán alulinak tartja, hogy közéjük keveredjen. A kezdetleges nehézségek ellenére mégis talál a Földön olyan embereket, akik megváltoztatják az asgardiakkal szembeni véleményét. 

Szerintem lehetett volna ennél izgalmasabb is a történet, volt egy-két üresjárat, amikor leülepedett a cselekmény, de nem volt olyan rossz. Örülnék neki, ha Odin szemszögéből is megjelenne egy hasonló kötet, kíváncsi lennék rá, hogy az ő fejében mik játszódnak le.

Értékelés: 8/10

Kedvcsináló idézetek:

 Thor a lányra meredt. – Ne beszélj így az apámról!
– Komolyan? Ez a legnagyobb aggodalmad?
– Atyánk nem hazudik.
– Tisztázzuk. Ő volt az, aki azt hazudta, hogy az a tiara jól áll neked?
– Thor keze reflexszerűen találta meg a koronáját. – Nem. Én magam választottam.
– Ebben az esetben – Amora ajkához érintette serlege peremét – lehet, hogy tényleg tiszta az előélete.

 

 – (…) Ki mondta, hogy helyet akarok egy olyan király udvartartásában, aki arcon veri magát a saját pörölyével?
– Az csak egy alkalommal fordult elő!
– Mégis örökre beleégett a szívünkbe.

 

– Ennek a küldetésnek könnyűnek kellett volna lennie.
(…)
– De az nem lenne unalmas?

 

– Thor, egy király nem okol másokat saját tettei miatt. Elfogadja a következményeket. Egy király elég erős ahhoz, hogy felelősséget vállaljon saját hibáiért, és bevallja, ha rossz döntést hozott. Nem állítja, hogy nem volt más választása, mert tudja, hogy ez nem igaz. Jobban teszed, ha ezt az eszedbe vésed.

 

– Az ösztöneink óvnak minket meg. Védelmeznek. Az első ösztönünk a szívünk legmélyéről jön, az vágyaink legdrágább köve.

 

Loki azonban nem mozdult. – Nem foglak bántani.
Theo elmosolyodott. – Nagyjából hiszek is neked.

 

– Az élet pont az ellentéte az értékesnek és egyszerinek! Mindenhol ott van! Ha minden értékes életért könnyet hullajtanál, amely megszakadt, addig sírnál, míg véget nem ér a világ!

 

A Föld nagyon elszántan próbál kétszer olyan nehézzé tenni mindent a nők számára, ami a férfiaknak sem könnyű.

 

– Fölöslegesen azon gondolkodni, mi lett volna, mi lehetett volna, vagy minek kellett volna lennie.

Az író további magyarul megjelent kötetei: