Már egy ideje szemeztem Heniko Sakka: Édes tini élet c. kötetével, úgyhogy külön öröm volt számomra, amikor az írónő megkeresett, hogy olvasnám-e recenziós példányként. Alig vártam, hogy nekikezdhessek, mert nagyon szeretem a tini romantikus és egyben humoros könyveket, márpedig a molyos címkék alapján ettől a regénytől ezt vártam. Na de nézzük bővebben!

Figyelem! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Még nagyon a könyv hatása alatt vagyok, mert még csak tegnap este fejeztem be, de úgy érzem, hogy ez a kötet teljes mértékben hozzám szólt, nekem íródott. Rengeteget tudtam nevetni Ria és Devon csipkelődésén, de úgy önmagában Ria szinte összes mondandóján is. Nagyon jó humorral áldotta meg őt az írónő. Az SZJG sorozat óta nem találkoztam ilyen jól összetett és humoros tini gimis sztorival. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hasonló lenne hozzá, csak annyiban, hogy mindkettő humoros, ifjúsági kategóriában íródott és középiskolában játszódik. Az Édes tini életben az SZJG-vel ellentétben egy menő, vagány csaj a főszereplő, aki az új iskolába kerülve a lányok focicsapatának kapitánya lesz és már a legelső nap konfrontálódik a fiúcsapat kapitányával, innentől pedig az ő kettősüknek a párharcát olvashatjuk a kötetben hol szóbeli csatározásban, hol pedig a focipályán vívott egymás elleni mérkőzésben megnyilvánulva.

Az írónő mindkét főszereplő szemszögéből írt fejezeteket, így Ria és Devon gondolataiba is bepillantást enged a kötet. Láthatjuk mindkettőnek a vívódásait, a fájdalmait, a nehézségeit, amit próbálnak takargatni egymás elől, nehogy gyengének tűnjenek.

Nekem két kedvenc jelenetem is volt a két főszereplővel: az első, amikor Ria majdnem leesett a lépcsőn, a második pedig, amikor a medencénél esik el és Devon elviszi a gyengélkedőre. ♥ Remélem, hogy a második részben még több ilyen aranyos jelenetet kapnak ők ketten.

https://www.instagram.com/p/Cc3DEiLItqv/?utm_source=ig_web_copy_link

Riának szinte azonnal sikerül beilleszkednie az új iskolába, sőt, nagyon hirtelen kap nagyon nagy figyelmet az osztálytársaitól, amiért az évnyitón összeszólalkozik Devonnal és még az igazgatónak is ellentmond. Innentől kezdve kétfelé bomlik az iskolai közösség: van, aki sztárolja és van, aki elkezdi gyűlölni a lányt. Volt egy-két jelenet a könyvben, amikor hatalmas hype-ot kapott Ria a sulitársaitól, ami szerintem a valósághoz képest túlzó volt, de mivel ez csak egy regény, így nem is tudnék ebbe belekötni, inkább jót derültem azon, hogy Ria milyen lazán kezeli ezeket a dolgokat.

Egyetlen egy dolog zavart a kötetben: a történet végén volt egy hatalmas vágás, amikor úgy éreztem, hogy az írónő kihagyott egy jelenetet és rögtön a befejezésre ugrott. Számomra nagyon éles volt a váltás, vissza is kellett lapozzak, hogy kihagytam-e pár lapot. Ettől eltekintve ugyanúgy érthető a végkifejlet, mert egy bekezdésnyi szövegben összefoglalja a számomra hiányzó jelenetet, szóval nem fogtam fel érvágásként, csak kicsit zavaró volt.

Szóval összességében csak annyit tudok mondani, hogy aki szereti az SZJG-t, vagy bármilyen más tini gimis sztorit, az mindenképpen olvassa el ezt a kötetet is, mert szerintem nekik tetszeni fog. Számomra kedvenc lett, alig várom, hogy elkezdhessem a folytatást is. Természetesen feltétlenül hozok majd nektek arról is egy értékelést, de nagyon reménykedem benne, hogy ugyanennyire tetszeni fog nekem, mint ez az első rész.

Értékelésem: 10/10

Kedvcsináló idézetek:

Hirtelen kinyílt a szobám melletti ajtó, és a nővérem libbent ki rajta, fürdő cuccokkal a kezében. Amikor találkozott a tekintetünk, pontosan tudtuk, mi következik. Gyakorlatilag előnyben volt, mert az ő szobája közelebb van. Viszont én sportoló vagyok! Ennek szellemében vettem egy nagy levegőt, aztán már ugrottam is. Úgy szeltem a levegőt, akár egy kapus. A probléma ezzel csak az volt, hogy nem a fürdőben landoltam, hanem közvetlenül előtte a padlón.
– Ez a mozdulat még gyakorlásra szorul. Legközelebb több szerencsét! – kacarászott, és bevágta az orrom előtt az ajtót.
– Rietta, te meg mit csinálsz a földön? – hüledezett anyukám, amikor észrevett a parkettán. Természetesen lemaradt az egész jelenetről.
– Gondolkodok, hogy mennyivel jobb lenne egykének lenni…
– Duzzogás helyett inkább gyere le reggelizni! Hosszú napunk lesz ma!

 

– Lehetnénk delfinek! – vágta rá Kaylee lelkesen.
– Delfinek? Miért nem homárok, ha már itt vagyunk? – gúnyolódott Lacey.
– Azért, mert a delfin cuki! – érvelt magabiztosan Kaylee.
– De ez nem úszócsapat, ergo nem valami halról kéne elnevezni!
– A delfin nem is hal!
– Tök mindegy! Farka van, és vízben él.

 

– A helyedben elmennék orvoshoz ezzel a napok óta tartó vigyorgással. Téged nem zavar, hogy olyan a fejed, mint Jokernek? – kérdezte a nővérem, miközben a reggelijét csomagolta.
– Anya, megkérnéd az idősebb lányodat, hogy ne provokáljon korán reggel, éhgyomorra? – szóltam oda a mosogató anyukámnak.
– Nocsak, kicsi hugicám mérges… – szemtelenkedett tovább a testvérkém.

 

[…] a következő pillanatban a kezében himbált jéghideg light kólás dobozt egy laza mozdulattal a fejemhez nyomta. Az első felindulásom lefagyott az érintésre, ezért csak a másodikra ragadtam meg a dobozt tartó kezét.
– Elment az eszed, te barom! – ordítottam dühösen.
– Mit hisztizel? Inkább örülj neki, hogy kaptál valamit. Tudod hány lány lenne a helyedben?
– Mert biztos sok csaj vágyik arra, hogy befagyjon az agya.

 

– Ria, már megint nem vagy itt! – vágta hozzám Rue, és egyebek mellett még vállba is vágott, holott tisztán emlékszem rá, hogy mostanában nem fokoztak le boxzsákká.

A sorozat további kötetei: